Jövőkép

Elhidegült szavakat
Suttog a száj,
S már egy perc,
Nem sok,
De annyi sincs hátra.

Magam mögött hagyott
Elterült utakon még
Derűs a táj,
S ím tél jön,
Fájdalomba fagy a jég.

Valaha boldog lelkem
Húzza maga után
Vasszárnyait,
Nehéz most előre
Egy lépést tenni.

Fiatal még az élet,
Megöregedett a szó,
Fehérre meszelt falaim
Bámulnak rám,
S ím minden olyan való.

A múlt tündöklő tengerére
Vonszolom ki hajóm,
Elsüllyedni lenne most jó.

Jobbra-balra futó létünk
Kitárt karokkal megáll,
S ha balra el,
Én jobbra át,
A föld pedig kerek.

Elnehezült létem

Távolba néz,
Megőrül az elme,
Ha hozzád nem szalad.

Eltúlzott tetteket
Hajszol a test,
S maga börtönébe zárkózik,
Ha más nem fogad.

Keserű igazak
Futnak felém,
Hogy meglátod még
A lét
Mit tartogat.

Kiszáll a körből
A remény,
Míg emelem a tétet,
De magához húz,
Ha vesztesen lépek
Ki.

Csend

Végigfut rajtam
Egy idegen érzés,
Elborzad a kép,
Ha tükörbe néz.

Csend honol ma
Ezen a vidéken,
Nem szól bennem a régi,
A jól ismert dal,
S ím te sem szólsz hozzám,
De még itt vagy.

Közel s távol látlak
Ellibbenni kies tájakon,
Hol örömöt táplál belénk
A lét,
S már nem mondom
A magam igazát,
Az is csak te vagy.

Rám figyel a csend,
Messzire hív,
Elfutni lenne jó,
S még azt sem merek.
Bennem lakó örök ígéretek
Tartanak fogva,
S ím megszűnik kérdezni
A lét.

Nálad

Nálad lenni lenne most jó,
Kezeidben,
Míg rám talál a végtelen,
S ím magamba zárt
Tiszta ég a lelked,
Kiderül,
Ha jőni lát.

Elárvult napok
Tekintgetnek felém,
Merre kéne elindulni,
Ha csak nálad lenne jó,
Karjaidban múlatni
Időt nem ismerő
Boldog perceket.

Benned talál rám csak
Az öröm,
Benned mind,
Mi még szép lehet.

S míg viharos napok múlnak
Fejünk felett,
Már közelről szemlél
A jóság,
S míg a világ nagy egén
Felhők,
A miénket napsugarak
Koszorúzzák.