eltanácsolt vélemény

rád terülő lelkemet, mint forró éjszakán takarót szokás, úgy dobod le. kit érdekel. visz tovább egy álom, s máris ébredni kell. hajnalok tiszta ködében sietős pillantás, ennyi csak. indulás. nincs idő múltak tűnő mivoltán mélázni el, s ha meg is szólít egy emlék, fájó, letűnt pillanat, elnézést kérsz, keresve új és sokkal szebb igazat. meglehet, a jelen poros létében hamissá vált igazat újra hinni bolondságnak tetszik, s tán úgy is van. hát miért késlekedjünk előttünk szanaszét heverő örömök után járva vágni el a múltnak keserű gyökerét, s szólni igazabb szavakat, míg felénk tekint egy perc a letűnt idők örök korából, s tisztább létben mondani el, milyen szép is az élet, bocsánat, ha elhiszed.