Bálba induló

Voltam már,
S voltam jó is,
Elmaradt utakra lépek,
Voltam itt is,
Ott is arcát egy boldogabb
Jövőnek,
Mindnek,
Messziről jövőnek.

Unott örömöket űz
A lét,
Itt tiszta, színigaz
Vágy,
Arra egy sem igaz.

Arcodon por,
S ruhád ím,
Csak rád figyelnek,
Élethosszal átszőtt,
Rongyolódott,
Belül üres,
Kívül buta jelmez.

Bál ez is,
De minő csoda,
Kőhalom,
S egy élet pora.

Arcjáték

Megannyi arcot magamra öltve,
Mindhiába,
Ha egy sem jó,
Tán túlméretezett,
Tán nem nekem való.

Élet.

Sejtelem mind itt,
S ha van is bármi,
Akármi mögötte,
Rejtse ki fél úgy,
Rejtse,
Míg fölötte

Élet

Koronája vár mindre,
Lenne álruhája,
Lenne, ha terítne
Hófehér leplet magára.

Ember.

Mit árthat neked,
S mit ér,
Ha festett színek mögött
Él csak

Élet,

A halál küszöbén.