2009. július 27., hétfő

Versbe szedett boldogság

Lelked táncát lesi lelkem,
Míg hozzád hazatérni vágy,
Belőled izzó csillagok,
Mi ketten
Nem több,
Mint egy,
S ennyi elég.

Kinézve léted ablakán,
Mint örök láng,
Nyúl felénk a fény,
Felettünk égi trónusán,
Az Isten is áldni kész.

2009. július 6., hétfő

Kitárul

A mennynek kapuja,
Íme
Tiszta képet ölt
A bánat.

Csend honol
A földi létben,
Míg odafönn
Hazavárnak
Örök utakra tért
Lelkek.

Maradok még.
Időm léte
Űzve kerget,

Bennem
Más világ képe
Rejlik,
S nem érint
A halál.

2009. július 2., csütörtök

Imára kulcsolt két kezed

Sötétben tapogat az elme,
Míg magában bízni vágy,
Eltékozolt órák hada
Ím ránk tekint,
Meddig még,
A létnek merő küszöbén
Táncolni hangtalan,
Hol magasba hívó szózatok
Kara zeng,
Ím jövel,
Meglásd még,
Áldott lelkek fohásza
Mennyit ér.

Nyugszom azért csendesen.
S ha földi gondok súlya alatt
Reszkető szívvel létezek,
Átkarol imára kulcsolt,
Megnyugtató két kezed.