ha nem nekem vagy,

mint sugara
kelő napnak,
s mint derűje
az alkonyatnak,
s öröme embernek
a földön.

ha nem nekem vagy.

nem vagy több,
elhanyatló árnyék,
mint tűnő esőcsepp
a fényben.

ha nem nekem vagy.

én Istenem,

én Istenem,
ím nem nyitom
kérdésre szám.

Te voltál,
ki mindeddig,
s ki mindig igazán.
megsegített.

markodba metszett
életem
ím hozzád kiált
vakon,

hát újra jöjj.
újra igazán.

pillanatkép

mindent megevő óriás
a lelked,
s felfal a tudat,
s szörnyű igaz.

fehérre mosni kéne,
tisztán hófehérre,
ki mondja meg,
mennyit ér.

elnémult ajakkal állok,
hátha lesz,
ki nem,
ki nem bocsát el.