Felénk

Tár ma karokat
Az ég,
Most néma, tiszta
Jóság,
Semmi az elébb.

Virradni új napra,
Még maradunk,
Most te ölelj át,
S ha megannyi darabra,
S ha felfal is
A lét,
Veled jó csak múlni el,
Míg eljövend,
Míg befogad az ég.

Imámra

felelet,
s imádra
százszor,

bámulok nyíló egeket,
s nézem a távol kéklő,
távozó holnapot,

itt-ott elidőz a lélek,
hát vesd le gyászod,
ha eléd maga az élet
jő.

Belőled remény,
s belőled dicső holnap,
ajkadról fohász
ha
felszakad,
eléd a Mindenható
maga tér,
szaggatni kínzó,
szörnyű lepleket,
elvetni mind,
hogy elvesszen örökre,
s borítni hófehér
ruhát,
s kötözni fájó sebeket.