felelet,
s imádra
százszor,
bámulok nyíló egeket,
s nézem a távol kéklő,
távozó holnapot,
itt-ott elidőz a lélek,
hát vesd le gyászod,
ha eléd maga az élet
jő.
Belőled remény,
s belőled dicső holnap,
ajkadról fohász
ha
felszakad,
eléd a Mindenható
maga tér,
szaggatni kínzó,
szörnyű lepleket,
elvetni mind,
hogy elvesszen örökre,
s borítni hófehér
ruhát,
s kötözni fájó sebeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése