2009. június 5., péntek

Esti költemény

Közönyös arcokon
Játszik a szél,
Felébred egy emlék,
S aludni tér.

Magamra húzom leplét
A hazugságnak,
Magamhoz hívom követét
Az álnok vigasságnak.

Nyugovóra térjünk.
Zaklatott szívvel,
Mintha
Mi sem történt volna.

Hajtsuk álmok
Megvadult lova elé fejünk,
Tiporjon el az élet
Pora
Lepje be arcunk.

Vessünk a lét
Vad táncának véget,
Hazudjuk a holnap ígéretét,
Hazudjuk létét a végnek,

Álomra hajtsunk fejet.
Fejet hajtsunk.
Végleg.

Nincsenek megjegyzések: