Ébredek. Mint megannyi nap már tör rám a tiszta, új bűvös mivolta, hogy tán újat, nemest hozhat, s midőn szomorú emlékek kiáltják, kár hinni a ma szebb, s jobb voltát, pusztul a lélek, hajlik igába, micsoda az élet hatalmas árja?
S tán álomkép ez is csupán. Már örök napra virradtam, midőn benned leltem nyugodást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése