A K
L O
A S
Ó K
D O
Emberi
Alakba
Rejtett
Jellem
Az ember s úgy rohangál, mintha lenne rá oka
K
Ö
Z
B
E
N
Hiába az előre
Ha húzzák
Hátra
S
Hogy hagyja is
Magát mind az összes
Ki fut, szalad,
Álruhát
Ölt, s
Megy,
Hátha
Diadalt
Arat,
S hogy megszégyenül,
Sajnálni nem tudom, hisz
Nem hibám nekem, meg hát
Én is szaladok, s csak akkor
Állok meg, ha már nincsenek alakok, ha már csak
összemosott színekből áll az élet, valami szürke,
s ha nem tévedek, itt a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése