Mindenki

Mindenki fut és mindenki szalad
egymás felé,
de inkább elől,
nehogy köszönni kelljen,
mert meg valaki megöl,
megölel,
s az olyan gáz,
szeretni valakit,
ugye nem muszáj?!

Mindenki szenved, mindenki sír
egymás vállán
lehetne, s enyhülne a kín,
de mindenki fél egymaga,
csöndben,
beburkolózva,
valami szörnyű, szürke ködben.

S az Isten néz és látja mindezt,
elég ciki nem? hogy mindent
nélküle akar a sok ember,
Istenre még csak gondolni sem mer,
s szép lassan megölik a gondok,
nem jut eszébe, amit Isten fia mondott,
jöjjetek hozzám, jöjjetek ti megfáradtak,
ha úgy futtok, szaladtok,
hát énhozzám gyertek,
errefelé virágosak, fényesek a kertek,
s rátok vár a házigazda,
s nélkületek nem kezdődhet ünnep,
mert az Isten szeret,
a szeretni soha meg nem szűnhet.