én nem írtam soha vidám verset,
visszaadtál belém valami életkedvet.
én csak akkor írtam, ha nem volt semmi más,
nem volt több egy vers,
mint szomorú vallomás.
én nem is szerettem igazán írni,
míg beléd nem olvastam,
s amit benned találtam,
az valami olyasmi,
miről eddig sehol nem lehetett olvasni,
semmilyen könyvtárban,
semmilyen helyeken,
amit benned találtam,
már végre nem keresem.
írok én is,
írok miattad,
általad,
írok most már mindig,
s hogy írhassak,
téged vártalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése