Átöltöztet

majd az Isten
fehér ruhába,
kérdezem,
egyre kérdezem,
miért kell most lenni
feketébe zárva,
kérdezem,
s nem hallva
válaszát,
hogy felel nekem,
mégis elhiszem.
Átöltöztet majd
az Isten
hófehér ruhába,
betakar a boldogságnak
puha paplanjába,
melléd ül majd,
míg el nem alszol,
és ha majd
csodás fények hevében
nevetve ébredsz,
akkor már úgy lehet,
hogy örökké élhetsz.