(régebben...)
Amikor még boldogok voltunk,
mert láttuk egymás örömét,
amikor még elfutottunk,
ha gonosz emberek jöttek.
Amikor még nem féltünk,
mert a te kezedet fogtuk...
Amikor még nevettünk,
mert benned örömet találtunk...
Amikor még minden reggel csoda volt,
hittük, értünk kel fel a Nap.
amikor még kopott ruhánkban ücsörögtünk órákig egy padon
és hallgattuk egymást,
vagy csak hallgattunk,
mert mind ugyanazt éreztük.
Amikor még a vasárnap volt a legszebb nap
és szívünket díszbe öltöztettük,
amikor még dalolva indultunk el,
hogy találkozhassunk veled...
amikor még te voltál az otthon
és a világ a rémisztő nagyváros...
amikor még nem kérdeztünk,
mert magad voltál a béke...
amikor még nem kiabáltunk,
mert suttogva is értettük egymást.
amikor még hozzád szaladtunk a bajban,
mert mindent tőled vártunk.
amikor még izgatottan vártuk a hóesést,
majd a tavaszt, mert tudtuk, hogy el fog jönni.
amikor még minden tiszta volt,
mert nagyon vigyáztunk rá,
hogy el ne homályosodjon a fényed..
amikor még mindent...mindent tündöklő fényben láttunk,
akkor éltünk igazán,
mert téged imádtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése