Felülök a Holdra
ma éjjel,
lógatom a lábam,
lenézek kis,
fakó csillagokra,
a Földet alig látom,
alig fénylik,
alig él...
kikötöm a cipőfűzőm,
lerúgom magamról
a cipőm,
csak úgy viccből,
s leesik
éppen az áruház előtt,
ahol vettem,
jajj, jajj, mit tettem,
lett az embereknek
programja
száz évre,
már mondják,
hogy bolygónkat
földönkívüli támadás érte,
s már csak nevetek
rajtuk,
de csak mert
sírni nem merek,
lehulló könnyemről
állítanák,
emberek,
az ősóceán közeleg,
menjetek.
És tényleg.
Ez már a vég.
Hát Isten veletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése